Hát büszkén jelenthetem, hogy a cinizmusom az egyetlen, ami maradt!
Kimaradtam a második motivációból is a munkahelyemen, úgyhogy gőzerővel, és arcomon lefagyhatatlan mosollyal vágok neki a hétköznapok őrületének…és bizakodom egy szebb jövőben, amikor felállhatok erről a székről, amelyen most ülök…. :((( Kitartás, Szálasi Elvtárs!